Álomtalan álomban láttalak, holott talán az arcodra is alig emlékszem már. Homályban, messze, sosemvolt helyeken, és nem tudtam semmit biztosan, csak azt, hogy ott vagyunk, és együtt vagyunk. Félig sötét szobákon át, sikátorokban, tompa zajban, alig hallva a világot, alig látva…