plüss_Teknős

Bezárom az apró üveggömb-világot, elbújok a giccses műanyag szikla zugában. Felkavarja a szilikonszemeket a hangerő, ahogy rázza a gömböt a kinti ricsaj. Összekucorodom, nem akarom, nem akarom látni, nem akarom a fényt, elég a kavargó szemekből, az árgus tekintetekből, a…

Sokan lenni a legjobb. Együt lélegezni a tömeggel, figyelni, ahogy mozdulnak a tekintetek, ahogy egyre jobban feszülnek az izmok és a figyelem. Harsány a zöld, világosabb és sötét, kétféle nép, kétféle szín, de egy a cél, hogy talán egy kicsit világos és sötét zöldnek is jobb…

Mélyen ülök, leskelődöm felfelé, látsz engem? Nézz le, nézz ide, hiszen itt vagyok! Olyan nyirkos itt minden. Olyan messze van a fény. Olyan messze vagy. Hallasz? Hallod, ahogy ropognak a kavicsok a lábam alatt? Nyújtanám a kezem, hogy elérjelek, hogy hozzád érjek. Annyira messze…

Csak a csönd van, töprengek, megint egy csalódás, megint olyanokban, akik, ha nem is a barátaim, meg pláne nem a családom (mert előszeretettel éreztetik, hogy "ki vagyok én itt"), de attól még közel vagyunk/voltunk, vagy akkor mégsem? Én nem vagyok jó testvér, de azért…

Mintha húznák a fülem, apró, láthatatlan ujjak, kicsit fel, kicsit elfelé a fejemtől, érzem, ahogy feszül, egyre jobban. Az ujjaimmal, amikkel szorítani igyekszem a táskám és a szatyrom - mert ilyen bizniszlájk napokat élünk, hogy a korábbi praktikus, ám leharcolt hátizsák…

Új vagyok, és ennek megfelelően szétszórt. Vagy szétszórt vagyok, csak ez korábban nem volt ennyire szemet szúró, és most ezért ekkora újdonság az érzés, hogy azt sem tudom, hol áll a fejem? Hogy mellényúlok, mellépakolok, akkor viszem be, mikor nem kéne, akkor hozom ki, mikor…

Egyfolytában azon paráztam, hogy mit nem csinálok jól. Napokig nem aludtam, mert osztottam-szoroztam, hogy hogyan szervezhetném át a dolgaimat úgy, hogy haladjak is, meg nyugtom is legyen saját magamtól és mindenki mástól a dolgokkal kapcsolatban. Ősz volt, és azzal nyugtattam magam,…

Megint. Itt ülök a derengésben, egy ablak, még egy, kicsik, nagyok, színes, animált, egyszerűbb, zsúfoltabb, egyik a másik után. Nem látja az emberi szem a villogást, annál gyorsabb, vagy ezek a monitorok nem is villognaak már? Nem értek hozzá anniyra, mint kéne, nem értek semmihez…

Várj, még ezt a mécsest meggyújtom, úgy szeretem a kedves, gyenge fényt, na, meg is vagyok, igazán hangulatos így. Eltelt egy újabb nap, itt vagyunk, nyúzottan, de együtt mégis. Jó így, annyira várom mindig.Nézem, ahogy csúszik odébb az árnyék a falon, lassan múlik az idő.…