plüss_Teknős

Bedagadt a szemem. Nem szabad sírni. Nem szabad sírni. A nagylányok nem sírnak. A fiúk nem sírnak. Nem szabad sírni. Nem szabad sírni. Semmi baj. Ez az élet rendje, nem?Nem szabad sírni.Örülni kell. Mert ez jó hír. Ez jó dolog. Ez valami új, valami más, ami eddig még nem volt, és…

Besötétedett, és a neonfények visszatükröződnek az üvegben. A benn kinn van, a kinn benn, minden kifordult magából, magamból kicsit. Szél jött, eső csapkodta a nagy üvegeket, messziről látszott már, hogy vihar lesz, aztán amilyen gyorsan jött, úgy múlt el, megint sütött…

Fáradtan, nyúzottan üldögélek. Érzek valamit, amiről nem tudom még, hogy jó vagy rossz megérzés, csak azt tudom, hogy valami változik, valami történik benne, vele. A szeme sokszor messze réved, látom, hogy gondolkozik, hogy forognak a kis kerekek. Ha kérdezem, nincs semmi, csak…

Megint. Itt ülök a derengésben, egy ablak, még egy, kicsik, nagyok, színes, animált, egyszerűbb, zsúfoltabb, egyik a másik után. Nem látja az emberi szem a villogást, annál gyorsabb, vagy ezek a monitorok nem is villognaak már? Nem értek hozzá anniyra, mint kéne, nem értek semmihez…

Mire gondolsz? Nézz rám. Kérlek. Ne légy ilyen, nézz a szemembe, most komolyan. Nem, nem akarok magyarázkodni, nem hallgatsz végig, tudom. Igen, volt már ilyen, meg lesz is, nem is egyszer, és nem, ez most nem más, mint másokkal máshol. Ez most az itt és most, és minden annyira kicsi…