Mintha húznák a fülem, apró, láthatatlan ujjak, kicsit fel, kicsit elfelé a fejemtől, érzem, ahogy feszül, egyre jobban. Az ujjaimmal, amikkel szorítani igyekszem a táskám és a szatyrom - mert ilyen bizniszlájk napokat élünk, hogy a korábbi praktikus, ám leharcolt hátizsák…