Szóval gyilkos a meleg, és aztán az ember mellkasába mintha belülről harapnának, mikor kilépek a portán, és szippantok egy nagyot a frissnek vélt levegőből - mondjuk frissebbnek tűnik, mint a koliszoba forrósága, csak az autópálya ne lenne olyan közel. Átvonszolom magam a felüljárón, kellemes sport még ágymeleg tagokkal haladni a csaknem fagyban, szerencse, hogy szél nincs, a lelkem így is kifagy belőlem. Nézem az alant haladó sort, nagy király vagyok itt a messzi magasban, ahonnan a felkelő napot is látni lehetne, ha nem ülne a szokásos szmog a város felett. Látszik az erőmű gőzoszlopa, ferdén csapódik a felhő, inverz helyzet, vagy ilyesmi, roppant tudományos, régen nem vagyok már a szakmában, illetve nem is voltam talán soha több, mint lelkes laikus. Szép idő lenne, ha nem tenné ilyen nyomottá ez a semmilyen szmogos-párás-miIsEz.
Buszmegálló, lelkesnek legkevésbé sem mondható, hozzám hasonló begyógyult szemű emberek, lények, még nem működnek teljesen, én sem, inkább csak tapogatom a környéket, tudat alatt haladok, lefelé a lépcsőn, belesüppedek az alant várakozók táborába. Egy busz, még egy, mögöttük három sorban araszoló benzines dobozok, türelmetlen arcok, csörögnek a mobilok, duda, fék, anyád. Na, ez a busz jó is lesz, békésebb vizekre araszolnék, vagy vissza a közhelyesen jó meleg-puha ágyba, de már kettőt hiányoztam, menni kell, nagy úr a kényszer, nem akarok fizetni a félév végén, annyit nem ér, inkább megyek. Elég vaskos a tömeg, de még jut kapaszkodó, és nem lóg a számba sem táska, sem copf, sem könyök. Kanyarodunk, egy irányba dől most jobb- és bal-közép, aztán visszalendülünk a következő íven, valaki elejti a szatyrát, többen segítenek, reggel még emberséges a munkába igyekvő tömeg. Közös a sors, mindenki álmos, könnyebben viseljük egymást.
A téren átszállok, ez a busz már egy ütőérnek számít a tömegközlekedés testében, nagyobb nyomor, kisebb lelkesedés egymás és az utazás ténye iránt, itt már csak a fémbe kapszkodom, de gyorsjárat, nem utazom sokat. Na, még egy megálló, aztán szállhatok is. Kiköp a busz teste, kivet magából a továbbigyekvő tömeg. Még sétálnom kell két utcát, a hideg már nem zavar, de van itt annyi más inger, nincs pihenő.
/kutya.jpg)
Befordulok, és azt hiszem, ez az utolsó lélegzetem - szúrós húgyszag vág orrba, de nem is ütés ez, hanem olyan, mint mikor hirtelen kortyolok valami nagyon szénsavast - az orromból az agyamba szalad az inger, nem tudok mit tenni, ösztönösen elfintorodom. Keserű élmény, de ennél ébresztőbb hatású egy dupla kávé sem lehet, még ha ki is felejtettem a cukrot. Korainak érzem, hogy ennyire közvetlenül szembesüljek a világgal és annak ilyetén nyomorával, de nem tehetek semmit. Lépkedek, lebegek, sodródom a szagban, a bűzben, apró levegőket veszek, minél kevesebb váljon a részemmé ebből a fertőből. Kutyagumik borítják az utcát, a fal mellett, nagyjából középen, a padkán, a zárókövön és az oldalán lecsúszva, az autók kereke mellett, a kuka tövében, lépten-nyomon szar borítja az utcát. A belvárosban járunk, dzsungel ez, beton, és itt is farkastörvények uralkodnak, csak nem igazi farkasok, hanem uszkár, meg havanese, meg bolognese, meg tacskó, meg aranyos keverékkutyusok, szerető gazdik, én megértem, hogy magányos az ember így hatvan felé, meg jól mutat a kis-édes autóban a kis-édes kutyuska, de mennyivel jobban mutatna egy zacskóban az erre kijelölt szemetesben a kutyaszar is.Még egy kereszteződés, balról a troli az erősebb, csúcsragadozó, nagyfeszültség, kihajolni veszélyes. A büfé pinceablaka a bejárat előtt, ovis tea illata száll, akármi is lesz, én még leszaladok egy teáért, nem bírom kihagyni. Aztán a másfél személyes lift helyett lépcső, harmadikra, harcra fel, balra a második ajtó, bár nem kívánok pokolra jutni, de valahova arra a környékre kívánom ezt a szemináriumot, ideértem, ez a lényeg, nem keltem korán hiába.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.