Mire a koliban lakótársak lettünk, nem festette már - de mesélte, hogy három doboz festék kellett, hogy az egész koronát elfedje a kívánt szín. Anniyra sok haja volt. Vastagabb volt a fonott copf, mint a csuklója - és mégis, azzal kérkedett, hogy látnánk csak a húga haját - hogy neki mégegyszer annyi van, pedig ő feketére festi, amitől kevesebbnek kellene látszania. Hát, akár kevesebbnek látszott, akár nem, hihetetlenül hosszú és sok haja volt. Amúgy is alacsony lányka, így még többnek, még nagyobbnak látszott a rengeteg hajzat a hátán, vagy éppen a fejére csavarva.
Tőle tanultuk el mindketten a hajdanvolt szobában ezt a copfot-önmagára-csavarom-trükköt, hogy egy nagy hajgumi elég legyen a lobonc átmeneti eltüntetéséhez. Mert addig én is csak befonogattam, meg felcsatoltam, meg nagy hajharapókat tuszkoltam bele, illetve a hajamat a hajharapóba - hogy aztán mondjuk az első nagyobb csobbanásnál szétcsússzon az egész, és hínárszerű tömegként vegyen körül a Velencei-tóban. Hányszor fogadkoztam, hogy most nem vizezem be - mert én aztán nem üldögélek a parton, meg csuromvizesen hazafelé a vonaton - meg nem fésülgetem - tépem - órákon át a vízben remekül összegabalyodott szálakat. Aztán, néhány év után mondjuk túlhaladtam már azt a hosszt, ami még összegubancolódik. Csak lógott a sok szál, szebbek, töredezettebbek, megszoktam, hogy van - igaz, én is rákaptam arra, hogy csak feltekergettem, és így észrevétlenül ért egyszercsak a derekamig a nagy copf. Meleg volt, sok volt, nehéz - hajmosáskor komoly erőket kellett kifejtenem, hogy a zuhany alá állva megtartsam a víztől súlyossá vált halmot, meg aztán a samponos, habos nagy tömeget felhalmozzam a fejemre, hgy meg tudjam mosni. Évekig csak a fejem tetejét szárítottam, mert a nagy, hosszú copffal semmi értelmét nem láttam, hogy bajlódjak.
/hair_cut.jpg)
Fordrász alig-alig látott - ekkora hajat elrontani sem lehet, így anyu vagy a lakótársaim vágták a hajamat - ha ferde lett, akkor lenyestek még pár centi, hogy vízszintbe hozzák a művet. Voltam néhányszor fodrásznál is - évente egyszer - hogy a sok életlen-ollós kísérlet után szakavatott kezek is matassanak a fejemen. Emlékszem, a fodrászlányka a karjára csavarta a hajam, és vagy nyolc nagy kapocs kellett bele, hogy megtartsa a felső rétegeket, hogy elkezdhesse vágni alulról... És csak pislogott, hogy nem is látott még ekkora copfot, és hogy nagy hirtelen annyi hajat vág le - pedig csak a töredezett részt, kábé tíz centit vágott - hogy másnak nincs is ennyi haj a fején, mint ami nekem most a linóleumon landolt. De megküzdött vele hősiesen, csak kicsit lassan haladtunk, mert a feltekert tincsek szétcsúsztak, meg nem arra hullottak alá, amerre kézre állt volna.Én magasabb vagyok, ezért az én hajam nem ért soha a földig - na jó, előre tudtam hajolni anniyra, hogy söpörje a földet. Meg mikor a koliudvaron hintáztunk, és csak be volt fonva, na akkor előfordult, hogy ahogy hátrahajoltam - bizony, söpörtem vele a porban. Szerettem a nagy hajat, a loboncot, a koronát. Bár nem kezdtem vele sokmindent - nem tudtam trükköket, hogy hogyan fésüljem meg csatoljam meg szárítsam - mert sem kedvem, sem időm nem volt rá, hogy ezzel vacakoljak - de szerettem megmosni, fésülni, ahogy csillogott a napban és ahogy melegítette a hátamat.
Aztán lassan eljárt a nagy hajzat felett az idő és mennyiség volt, minőség már nem és elballagtunk, a hajam meg én, egy a legkevésbé sem szomorkás, sőt, kimondottan verőfényes novemberi délelőttön, és megváltunk egymástól. Nyissz, és az évekig ápolgatott halmaz ott hevert előttem, illetve a fodrásztükör és köztem az asztalon. Szép volt, sok volt, jó illata volt - de onnantól nem a részem volt, csak egy hatalmas halom hajszál - és bár azóta is hosszabb a hajam, de a kihullott hajszálak érzetétől viszolygok, ha a pólómba pottyan egy és egész nap csiklandoz, vagy mikor a frissen mosott ruhák között megtalálok egy apró galacsint, ami a mosásban szépen összetekeredett. Irtózom tőlük, pedig az én hajaim.
Most nincs olyan sok még, nem is hosszú, épp csak a vállamig ér. De nagyon szeretem, mikor kedvesen beletúr, és konstatálja, hogy ez már mind vele nőtt. Mert azóta bizony, teljes álloménycsere történt - és ez már mind-mind vele nőtt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.