plüss_Teknős

Ilyen ez, mikor keveset alszik az ember. Annyi féle formája van, de a lényeg ugyanaz. A világ gyors és zajos, világos, izeg-mozog, én meg csak a fejemre húznám a takaróm csücskét, hagyjatok.. Sokszor sokat voltam ébren, úgy is, hogy szerettem volna, úgy is, hogy tudtam, nem lesz jó…

Ha megszimatoltuk, hogy elmarad egy óra, vagy csak az utolsó pillanatban elment a kedvünk az aktuális, minden bizonnyal hihetetlenül fontos órától, akkor kaptuk magunkat, meg a cuccunkat, táskákat, kabátokat, fénymásolni valót, meg szóltatok a többieknek? És aztán szépen…

Új vagyok, és ennek megfelelően szétszórt. Vagy szétszórt vagyok, csak ez korábban nem volt ennyire szemet szúró, és most ezért ekkora újdonság az érzés, hogy azt sem tudom, hol áll a fejem? Hogy mellényúlok, mellépakolok, akkor viszem be, mikor nem kéne, akkor hozom ki, mikor…