Nem szerettem benn leülni, mert mindenem, a ruhám, a hajam is magába szívta a sülő olaj szagát. De jó időben padok voltak és vannak az épület mellett és mögött, ahol úgy gyűlnek az ismerősök, mint morzsára a verebek. Ha süt a nap, és jó idő van, akkor gyakran úgy kellett odakéredzkedni a padra, mert nem volt szabad hely. De nyaranta csak fogtuk a poharakat meg a papírtálcákat, és kiültünk a fűbe, elhevertünk, néztük a felhőket, egymást, sztorizgattunk, vagy csak bambultunk, paráztunk, hogy mit kell a jövő hétre megtanulni, mit kell leadni, kinek hányadik hiányzása ez éppen, és hogy jövő héten bemegyünk az előadásra is, esküszöm.
/17.jpg)
Annyira más volt minden, annyira egyszerű, annyira felszínes, könnyed és céltalan. Nem terveztünk, nem aggódtuk túl magunkat, mert nem volt min. El lehetett aludni, hivatkozhattunk arra, hogy dugó volt, ha elkéstünk, és olyankor a koliban heverésztünk, hatalmasakat aludtunk a világmegváltó előadások helyett. Elkunyeráltuk egymás jegyzeteit, és segítettünk, pénzzel, idővel, mosolyokkal, bíztatással. Nem volt felelősség, nem volt kötelező alázat, és egetverő feladatok. Az utolsó pillanatra hagytunk mindent, és hajnali négyig hegesztettük a beadandókat, csak hogy készen legyen, meglegyen a kellő oldalszám, karakterszám, példány, lap, darab, mittudomén. Nem látta senki, hogy egy nap vagy egy hónap alatt lett kész, magunk osztottuk be az időnket, mert megtehettük, mert a miénk volt minden, a reggel, az este, az éjszaka, és a holnap, ami néha el sem akart jönni, máskor meg csak lehunytam a szemem, és már csipogott is az ébresztő, úgy éreztem, az ágy sem melegedett meg alattam rendesen, és kelhettem megint.Vizsgák előtt görcs a koliban, vizsgák után lazulás, a kultikus sokszögben. Rohanás egy újabb gyakorlatra - aztán lángos. Magolás, zh - citromos tea. Bambulások, nagy nevetések, sztorik, egymás oltogatása, pletyka, azok meg összejöttek, nem mondod komolyan, na, igyunk még egy kávét, aztán menjünk lassan. Nem tudom, melyik villamosmegálló van onnan közelebb, battyogtam már egyikhez és másikhoz is, szép időben, esőben, reggel és este is, nyárban és télben - égető napon és szálló hóban. Közel a bolt, oda is mennyit jártam.. A környék, a sportpályák, a házak, a hangulat - sokminden ide húz. Félelemmel telve, izgatottan, keserűn, boldogan, kíváncsian, és mindent feladva is bandukoltam erre, zenével, vagy hallgatagon, mosolyogva, vagy a könnyeket nyelve.. Ritkán járok már erre. Eszembe jutnak a kávék, a lángosok - az olajban tocsogó sárga kerék, a zacc a pohárka alján, a langyos löttyben. Sótlan krumplik, elsózott, nyúlós rántották, félig sült kolbászok, utánozhatatlan hangulat, inkább már életérzés.
Itt vezetett az utam, mikor elhoztál suliba reggelente, emlékszel? Te gurultál tovább, én meg mentem szépen a dolgomra, vagy vissza a vackomba, ha épp csak délután kezdődött a nap. Kiszálltam, intettél, és sétáltam, az orromban az illatoddal. Néha itt találkoztunk délután, hívtál, jöttél, mentünk. Ittunk is együtt, veled is, talán kétszer csupán, így kicsit közös is a hely - tudom, neked a belváros nyilvánvalóan szép, finom pubjai a megszokottak, minőségi italok és kiszolgálás, nem csak kétféle üveges sör, meg hűtetlen kóla, zavaros kávé. Innen már csak pár száz méter a suli, a réten át, kényelmes séta, csak ne essen, mert agyagos a talaj az épület környékén, és mident beken a sárga sár, nyálkás, csúszós, utálatos. Még jó, hogy erre nem jártunk veled hétközben, csak szép időben, szervezőként, hétvégén és drótszamáron.
Kockák, csupa szabályos sokszög - bordó, téglavörös, szürkés. Patinás zöld metálsün, törölközők, teniszütők, tesiszakos, edzésre ballagó hallgatók, karikás szemek. Hátizsák, táska, a fejem a napi dolgokkal, a szívem veled van tele, a gyomrom azonban tolakodón mordul, a koliba menet reggelit veszek, és a cukor is elfogyott. Kicsit macskás vagyok még, sétálok a reggeli fényben, szemben az igyekvőkkel, a kötelességtudókkal, a szorgos munkásemberekkel. Süt a nap, harsogó zöld a fű, a dugó hatalmas, mint minden közönséges hétköznap reggel.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.