plüss_Teknős

Fáradtan, nyúzottan üldögélek. Érzek valamit, amiről nem tudom még, hogy jó vagy rossz megérzés, csak azt tudom, hogy valami változik, valami történik benne, vele. A szeme sokszor messze réved, látom, hogy gondolkozik, hogy forognak a kis kerekek. Ha kérdezem, nincs semmi, csak…

Lakást vettünk. Hitelt szeretnénk felvenni. Gyereket akarunk. Venni szeretnék egy kocsit. Össze akarunk házasodni. Gyűrűt akarok. Annyi óhaj illetve megvalósult álom körülöttem, én meg csak kapkodom a fejem. Hitelem van, ha csak diák is - ez is azt mutatja, hogy nem vagyok én még…

Ilyen ez, mikor keveset alszik az ember. Annyi féle formája van, de a lényeg ugyanaz. A világ gyors és zajos, világos, izeg-mozog, én meg csak a fejemre húznám a takaróm csücskét, hagyjatok.. Sokszor sokat voltam ébren, úgy is, hogy szerettem volna, úgy is, hogy tudtam, nem lesz jó…

Ha megszimatoltuk, hogy elmarad egy óra, vagy csak az utolsó pillanatban elment a kedvünk az aktuális, minden bizonnyal hihetetlenül fontos órától, akkor kaptuk magunkat, meg a cuccunkat, táskákat, kabátokat, fénymásolni valót, meg szóltatok a többieknek? És aztán szépen…

Új vagyok, és ennek megfelelően szétszórt. Vagy szétszórt vagyok, csak ez korábban nem volt ennyire szemet szúró, és most ezért ekkora újdonság az érzés, hogy azt sem tudom, hol áll a fejem? Hogy mellényúlok, mellépakolok, akkor viszem be, mikor nem kéne, akkor hozom ki, mikor…

Amennyit egy-egy hazamenetelt, meg másfélnapos szánalmasan rövid hétvégéket szervezni kellett, annyira hirtelen jött, és annyira jól alakult ez a túra. Csak annyi volt biztos, hogy hegyek legyenek, ami itthon hegy, az igazából ugyan dombocska csupán, de nem az a lényeg, hanem hogy itt…

Kedves mókának tűnt. Eleinte még engem is bele akart venni, mutatta a nagy zöld könyvet, meg magyarázta a szabályokat, és hogy ez mennyire jó, meg összehozza az embereket, és hogy itt egészen más lehetek, meg varázslatos tulajdonságokkal élhetek, és szárnyalhat a fantáziám, és…

Hazaértem, már megint negyed hét van este, eddig napközben annyit tettem-vettem, hogy ebédelni is alig maradt idő. Beesek az ajtón, átfagytam eléggé, de itthon vagyok, végre, csak épp a gyomrom kilukad. Ledobálom a holmim, kabát, táska, cipő, rendnek kell lenni, bár benn is, kicsit…

Fejest ugrottam, lelkesen, észvesztve, csukott szemmel, görcsben álló gyomorral, ökölbe szorított kézzel. Nyár vége volt, ha becsuktam a szemem, akkor a mosolyát láttam magam előtt, és erős akartam lenni és megmutatni, hogy tudok jókor jó döntést hozni. Hogy elég volt a…

Egyfolytában azon paráztam, hogy mit nem csinálok jól. Napokig nem aludtam, mert osztottam-szoroztam, hogy hogyan szervezhetném át a dolgaimat úgy, hogy haladjak is, meg nyugtom is legyen saját magamtól és mindenki mástól a dolgokkal kapcsolatban. Ősz volt, és azzal nyugtattam magam,…