/méz.jpg)
Csorog a méz, lassan, fáradtan, nehézkesen húzódik egyre lejjebb a kanálon, hízik az alja, aztán elkezd lógni, egyre kevesebb tartja már, a nagy, kövér csepp komótosan hull a teába, hangtalanul olvad bele a sárgás folyadékba a másik sárga, hogy együtt egy kedves-zavaros, édes-egészséges egyveleggé váljanak. Szeretem az akácméz színét, a világos napsárga színt, amiben benne van egy kicsit a nyár, meg a júliusi negyven fokok, a bódító hőség, amikor maga az ember érzi magát teljes valójában olyan nyúlósnak és ragadósnak, mint ez a kanál méz itt, és a tópart sem hoz felfrissülést, mert belecsusszanunk a hűsnek vélt habokba, ami akkorra, a szezon közepére szintén sárgás egyveleg inkább, híg vizes oldata sokmindennek, amiről nem akarjuk tudni, hogy mi is az igazából és mert nem tudjuk, így nem is fáj... Szóval szeretem a mézet, az akácméz vidám sárgáját, a nehéz sötét sárgát, amit a virágmézek adnak, az édes-tömény illatukkal, de a legjobban a dohányméz barnáját szeretem - igaz, ez a méz nem szép, mert tényleg olyan sötétbarna, mint a dohány, és markáns illata van, de nagyon finom, csak ritkán lehet hozzájutni.
Belecsorogtunk, a méz és a figyelmem a teába, még egy kis citromot neki, mert tudom ugyan, hogy nem kéne citrommal elrontani, meg hülyeség, hogy abban van a vitamin, a forró teában szegény kis c-vitaminok azonnal a kínok kínját élik át és megsemmisülnek a 70-80fokos, forró, de már nem lobogó vízben, így nem marad más, csak a savanyú citromíz. Szép színt ad a teának, ahogy eloszlik benne a citromlé, egészen kivilágosodott tőle a gyógyító főzet. Mindenféle fűt-fát leforráztam, a gyógyulás reményében, az ázott levelek nyűgösen löttyennek ki a teatojásból, többre voltak hivatottak, semhogy egy forrázás után így repüljenek a szemétbe, de ez van, ilyen az élet.
Kevergetem az oldatot, apró növényi elegyrészek úsznak benne, sűrűnek tűnik az egész a méztől, gőzölög, beleszagolok, jó lesz, azt hiszem.
Kitöltök egy bögrényit gyorsan, teknősös bögrébe, csak a hangulat kedvéért. Szagolom ismét, de most sem érzek többet, mint az előbb, az orrom nem áll éppen a helyzet magaslatán, de még mindig inkább az legyen eldugulva, mint a fejem fájjon. Pedig fáj, reggel óta megy a tamtam a halántékomon, vettem be gyógyszert, nem is éhgyomorra, hogy hasson, ne csak a hasam fájjon, de egyelőre nem mutatkozik túl sok eredmény. A szemem is lüktet, olyan érzés, mintha nyomná valaki, csak nem befelé, hanem bentről kifelé, nehezen pislogok, pedig nem vagyok álmos. Inkább gyenge, pedig aludtam eleget, ettem is, gyümölcsöt is, mert abban van a vitamin, meg rendes főtt kaját is, mert müzlin meg ilyen kutyakajákon meg magokon nem lehet élni, ugye. Laposakat pislogok, be kéne raknom egy adag ruhát mosni.
Összeszedek egy adag színes ruhát, szép nagy kupac, mondjuk a múlthéten voltunk itt-ott, gyűltek az esti füstöltpólók rendesen, ennek bezzeg érzem az "illatát", a hársnál mennyivel erősebb a dohány.. Na, ezt a farmert inkább következő körre hagyom, így is elég lesz a gépnek ez a néhány ing meg a pulcsik. Szépen betömöm a halmot, engedelmesen tülekednek a ruhák, hetes busz, reggel fél nyolckor, csak nincs a ruhákban senki. Mosószer, inkább ésszel, öblítő, Jézus ereje a tisztább ruha titka, ez a rogram jó is lesz. Remélem, a felező gomb nincs benyomva, mert ez inkább másfél adag.. Halkan morog a gép, de nekiáll, engedelmes, türelmes, bár néha lehetne alaposabb.
Engem bent egy másik gépállat vár, ha tüzet nem is, de gőzt okád, ha úgy tartja kedve, és ha beteges, akkor apró vízköveket köhög fel szegény, de pár pofon, és helyreáll a rend. Trikók vannak soron, egyik a másik után, szépen. A beteg testemnek-lelkemnek jól esik a felszálló gőz, meg elvileg a bőrnek is jót tesz, kíváncsi lennék, ha kamillás oldatot tennék a tartályba, akkor egyúttal az arcom kamillás gőzölését is letudnám? Vagy csak vehetnék egy új vasalót..? Tefál, te gondoltál arra is, hogy ilyen marhákat hord a hátán a föld..?
Bár a gőzben állok, mégis olyan, mintha fáznék, lehet, megy fel a lázam picit. Szombat este is pulcsiban ültem a társaságban, a többiek meg ingujjban meg ujjatlanban a csajok, én meg ráadásul nem is a legjobb pulcsimat vittem, és mégis abban feszítettem egész este, rázott a hideg. Aztán meg úgy ugattam egész éjszaka, mint valami kutya - ami érthető is, telihold volt, ha jól láttam, hihetetlen fényes-világos éjszakában értünk haza, és bújtunk aztán össze szorosan, mintha nem is kettő, csak egy apró, lélegző valami lennénk, anniyra szeretek úgy.
De most itt gőzölődöm a vasaló felett, kéne valami búra fölém, meg keringető, hogy egyenletesen puhára párolódjak mindenütt. Az arcomon van számos piros pötty, kisebbek-nagyobbak, vajon azt jelzik, hogy elkészültem..? Köhögök, mintha szurkálnák a torkom, nem bírom abbahagyni. Nem egyszer volt, hogy vizsgáról is ki kellett mennem, mert azt hittem, meghalok, nem bírtam elfojtani a torkomban a nem létező tüskék által keltett ingert. Az apró meningococcus-katonák igazi hősök, ha holmi legyengült szervezetek toroktájékának ostromáról van szó, én pedig sosem voltam az egészség bajnoka.
Elfogynak a ruhák, egy trikót leejtek, lehajolok, mintha mind a 4-6 liter vérem a fejembe szaladna, szédülök picit. Összeszedem a ruhát, magamat, elpakolok, na, még egy bögre teát a népnek, mert az az orvosság a világ bajára. Besüt a nap, szinte valószínűtlen világos van az amúgy sötét szobában, a kedvem is jobb kicsit, bár nem látszik nagyon, mert éppen egy újabb köhögési fázisban lilulok, a konyhába menet. Fogytán a teám, kéne főzni egy újabb adagot. Vagy ebéd inkább? Nem kell semmi, nem vagyok éhes. Áh, sehogy sem jó.
Mindjárt végez a gép a mosással, teregethetek. Szeretem a frissen mosott ruhák könnyed illatát, meg ahogy az amorf ruhakupacból szép, katonás rendben sorakozó ruhaneműkké avanzsálnak. Halkan szól a zene hozzá, ha hangosabb lenne, bántaná most a fülem, a fejem, a létem, de így halkan-finoman jó, meg jól esik tenni-venni hozzá.
Szunyóka délután? Nem tunyulhatok. Már a centrifuga program megy, míg végez a gép, pont felforr a víz egy újabb teához.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.