HTML

plüss_Teknős

Mindenki másmilyen, és én olyan vagyok, mint bárki más. Reggel kócos-"hol_a_kávém", este nyűgös-szöszmötölős. Azt hittem, hogy nagy dolgok várnak rám (biztos várnak valahol) de aztán mégis itt vagyok és max. vaníliás pudingra futja. Igaz, befőttel. Bánt, ha bántanak, mégis, én is bántok másokat és nem mindig kérek bocsánatot. Nem szeretem, ha leragad a palacsinta! Olyan vagyok, mint a teknősöm, behúzott nyakkal, de csakazért is megyek előre - és kb. a kilátásaim is hasonlóak, mint neki. Sokat kérdezek, sokat felejtek, sokat késem, sokat alszom, sokat hibázom és sokat gondolkodom elmúlt dolgokon, ami nem vezet sehova, mégis jól esik. Nem kéne ennyit a gép előtt ülnöm. Ki kér teát?

..hányadika van..?

február 2025
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28

Címkék

álmos (5) álom (1) alvás (2) arc (2) beszélgetés (3) buli (3) csók (1) délután (4) ébredés (2) édesség (1) együtt (2) elégtelen (5) első (2) én (8) fagyi (1) hétköznapok (11) hétvége (8) jegy (1) kamasz (1) kehes (1) kérdések (3) kerékpár (2) kolesz (1) kutya (2) lassú (4) metró (2) most (9) nyár (3) otthon (5) para (3) puska (1) recept (1) régen (5) reggel (2) ropi (1) ruhák (1) séta (2) sor (1) strand (1) születésnap (1) tavasz (1) tea (1) terhesség (1) tévé (2) tömeg (1) üres (5) utazás (4) várakozás (4) vége (2) vizsga (1) vizsgaidőszak (1) Címkefelhő

2008.02.05. 12:07 plüss_Teknős

vasal

Te jó ég, mekkora kupac jött össze megint. Csak úgy tornyosodik a halom a deszkán, alig látni már mögé. Igazad van, bár nem mondod, csak nézel, ideje nekilátnom, és eltüntetni szépen. De előbb hajat mosok, úgysem szeretem teljesen megszárítani a hajam, majd a melegben megszárad magától. Aztán, miközben állok a tus alatt, rájövök, hogy a felszálló gőz meleg ugyan, de a legkevésbé sem száraz..  Na de ez az én formám, gyorsan lecsapatom a hajam, hab, hagyom kicsit, öblít, befúj, szárít, de nem jobban, mint feltétlenül muszáj. Ezzel is megvolnánk, egészen jó lett, szeretem a saját frissen mosott hajam illatát.
Felállítom a deszkát, kicsit vacakolok a lábával mindig, egyszer még otthon odacsípte a kezem, azóta nem nagy bizodalmam van ezekben a tákolmányokban. Bedugom a sárkányt, halkan szuszogni kezd, hogy fogytán már benne a víz. Kimegyek, engedek egy üveggel gyorsan, de aztán eszmbe jut, hogy a virágokat sem locsoltam meg szombaton, így előbb a flórában futok egy kört, hadd örüljön a mi kis virágzó dzsungelünk. Kihúzzák magukat ilyenkor a növénykék, szeretem látni, hogy nagyjából egy fél órával a locsolás ténye után hogy kivirulnak, a levelek nem olyan kókadtak, tényleg látni lehet, hogy teleszívják magukat élettel. A víz az élet, nekik mindenképp.
De aztán a kis tekiknek is, épp tegnap voltam egy állatkereskedésben, és akkorka teknőcöket láttam, hogy el sem hittem, hogy igaziak. Hogy valaki ilyen pici és jelentéktelen formában is lehet életrevaló, túlélő, erősebb, mert hogy még nála is vannak kisebbek ezek szerint. Megmosolyogtatott a tökéletességük, és hogy ennek ellenére mennyire esendőek ebben a számukra oly idegen környezetben. Mint ez a teknőske is, aki most éppen valahol a komód mellett-alatt veszett el tegnap, hogy aztán majd előkerüljön, ha az éhség úgy kívánja. Még szerencse, hogy neki nem kell víz.
A növények fellélegeztek, nem úgy én. Nagy levegőt veszek, hogy legalább a lélegzés rész stimmeljen, bár ebben is van azért még kívánni való, hiszen a torkom most sem az igazi, ideje lenne meggyógyulnom már, de szombat este is olyan köhögés vett elő, hogy azt hittem, a tüdőm kiköpöm, alig éltem. Szóval nagy levegő, ruhára fel. A trikókkal kezdem, mert egyszerűbbek, könnyebb mozgatni őket, jobban fogynak. Egyik a másik után, vannak vagy tizen, de minden napra kell az új, hamar összejön. Szeretem, mikor felveszi őket, meg rá az inget, és olyan üzleties lesz olyankor, megölel, és finom illata van. Szeretek arra gondolni, hogy én mosom és vasalom a ruháját, az én kezem nyomán lesz olyan, amilyen és hogy a kezem nyoma így elkíséri őt egész nap, mindenhová. Mintha ölelném, egész nap. Aztán a trikók után az ingek jönnek, ez már keményebb dió, gallér, ujjak, aztán maga az ing. Nyeklik-nyaklik a finom anyag, főleg a hosszú ujjú, azt a kettőt szeretem a legkevésbé. Fordítok rajta egyet, aztán megint, na, az ujja megint megcsavarodott, a frissen gőzölt anyag azonnal úgy felejti magát, mintha hozzá sem ért volna a vasaló. Szép sorjában, vállfáról le, deszkán jobbra-balra, száll a gőz, nem baj, amúgy is olyan száraz ez a lakás, legalább nem kell a párologtató. Meg a bőrnek is jót tesz a gőz, mondjuk tésztát is főztem ma, és ahogy szűrtem, abból is szállt fel az olajos gőz, az arcomba, a karomra - annyira undorít a zsíros tapintás, ami az olajos gőz után a bőrömön, a hajamon marad. De a hajam megmostam már, ez meg csak víz, finom meleg, aztán meg gőz, és máris csak a farmerok vannak hátra, a kellemetlen keménység, ami a mosástól lesz bennünk, azonnal elmúlik a gőzben.
Egyik oldal, másik oldal, azért vasalónő nem lennék, egész nap a gőzben állni, meg forgatni a sok ruhát, melyik merre gyűrődik, annyira rossz, mikor egymásra hajlik az anyag és a szép simaságban azonnal szúrja az ember szemét a belevasalt ránc. Emlékszem, mikor először vasaltam az egyik inged, és akkor értél haza, és pont akkor szaladt a vasaló úgy, hogy ráncot vasaltam az anyagba, és felszisszentél, láttam az arcodon, hogy ezt tán nem kéne. Kényes vagy erre, tudom, örömet akartam szerezni, csak zavarban voltam nagyon, aztán tessék, máris ott volt a ránc.
Azóta nagy rutinom van, gyorsan, pontosan, alaposan, csak lusta voltam az elmúlt napokban, meg szaladgáltam egész nap. A lényeg, hogy elintéztem mindent, és hogy mostmár a ruhakupac is fogytán. Bár az előbb teregettem ki egy újabb adagot, az holnapra pont megszárad, tehát kezdődik előlröl minden. Nézd, a teknős bebújt a szárító alá! Hozok neki enni valamit.

Szólj hozzá!

Címkék: hétköznapok otthon délután


A bejegyzés trackback címe:

https://plussteknos.blog.hu/api/trackback/id/tr100326177

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása