harmat lennék a harsogó zöld füvön.
Ha a nap kisütne, elillannék,
/pitty.jpg)
ha szellő fújna, lepottyannék,
egy szöcskét csapva fültövön.
Zúgva keringenék morcos dongókkal,
naprendszerünk ma egy rózsafa.
Billegnék a bódító virágon,
édes-nektáros szirom-álom,
csillagom az illata.
Erő lennék a kipattanó rügyben,
amely éltet és a fényre lök.
Ellenállhatatlan lennék,
az elmúláson jót nevetnék,
hisz csak a tavasz lehet örök.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.