plüss_Teknős

Nagy a jaguár, széles, harapja az utat, csillog a metál, istenem, mekkora, gyönyörű. Széles az út, szinte át sem látok a túloldalra, csak a sok forgalmi sáv, csak a száguldás, csak a pénz, csak a sebesség, csak a mámor. Itt állok a pitypangok között a szélén, lemaradtam a…

Álomtalan álomban láttalak, holott talán az arcodra is alig emlékszem már. Homályban, messze, sosemvolt helyeken, és nem tudtam semmit biztosan, csak azt, hogy ott vagyunk, és együtt vagyunk. Félig sötét szobákon át, sikátorokban, tompa zajban, alig hallva a világot, alig látva…

Lassan mennek az autók. Lassan, halkan surrannak az utakon, egyre messzebb, egyre halkabb. Ha mellettem állnak is, alig hallom őket. Mintha minden huszonegyedik századi lenne, mintha mind környezettudatos lenne, és árammal menne, és minimális lenne a károsanyag-kibocsátás (bár a…

Szeretnék a parton ülni. Mélázni csendben, nézni a tova csorgó hajókat. A szigeten a futókat. A szélben ellibbenő sirályokat. A kövön napozó kacsákat. A halat, ahogy fordul a vízben. A nagy úszó szállodákat, a függönyök mögött felsejlő alakokat. A fákat a túlparton, ahogy…

Szóval mikor úgy indul a nap, hogy hibát hibára halmozol, és tönkreteszed más jól végzett munkáját, és még neked áll feljebb, és aztán csak égsz, mint a rongy, hogy ez és ez és ez is el van cseszve, akkor olyan jó lenne egy kis rés a falon és annyira kicsinek lenni, hogy csak…

Megint valami nyavalygós írás? Na, nem, nincs kedvem most kedvetlennek lenni, akkor sem, ha minden ugyanolyan, mint egyébként. Vagy legalábbis egy fikarcnyival sem rosszabb. És itt ülünk az irodában megint, már azt se, tudom, hogy ma van-e vagy holnap, mert a munka szempontjából nem…

Sokszor gyalog megyek haza – mert drága a bérlet, drága a jegy, piszkos a busz, messze a metró és bár félek, hogy egyszer kirabolnak (a múlt héten volt épp fegyveres rablás a kerületben), de szeretek gyalog hazamenni, abban a húsz percben csak magamnak lenni és csak nézni a…

Véletlenül futottunk össze a városban, otthon. Hatalmas mosoly, hatalmas, kék szemek. Gödröcskék az arcán. Csak elsuhantunk egymás mellett, csak a szemem sarkából láttam meg és villant be, hogy ismerem, hiszen mi ismerjük egymást! És összemosolyogtunk, egyszerre, ahogy kigyúlt…

Azt álmodtam, hogy dohányzom. Hogy nagy élvezettel pöfékelem a füstöt, mélyeket szívtam a cigarettából és sem íze, sem bűze nem volt, és még csak köhögnöm sem kellett a letüdőzött füsttől. Ami már csak azért is furcsa, mert passzív dohányosként zavar a füst. egy…

És mennyire kék. És mennyire sós. És mennyire hatalmasnak, végtelennek, erősnek, legyőzhetetlennek tűnik – pedig körben volt horizont, hegyek-hegyek, ameddig a szem ellát, csak a kopár hegyek sárgásbarna ragyogása és a nagy—nagy kék mindenség. Valószerűtlenül…