plüss_Teknős

És lassan elmegy az év fele. És aztán arra eszmélek egyszercsak, hogy már nem csak félév ment el, hanem egy éve annak, hogy szépen egy helyre hordtuk a kettőnk életét - illetve én fogtam a kis életemet - a tárgyakat, amik engem jelentenek, és ha tetszik, ha nem, meghatározzák az…

Azt gondolod, hogy tudod, hogy mit gondolok - de nem tudhatod, mikor magam sem tudom, hogy mit kellene, hogy gondoljak - mert a gondolat szabadsága nem az, hogy gondoljak, amit akarok, hanem hogy azt gondoljam, ami mindenki szerint helyes, és ne gondoljak semmi olyanra, amit nem illik gondolni…

Sorakozunk, szépen, mint a kislibák, az anya nagy, fényes-fémes, zsírosan csillogó tömb - a tálaló. Öltöny itt, miniszoknya ott, meg néhány merész farmerban - kedden? A szégyentelenek. Ahogy állunk, mint a jógyerekek, csak az a szépen átsült combot el ne halássza előlem az…

Haragszom-e a tükörre, ha megmutatja, hogy nem biztos, hogy jól döntöttem, mikor sorra elkapartam az arcomon a pattanásokat, és mostanra sebhelyek borítják a bőröm? Haragudhatok-e arra, aki megmondja, hogy baszki, szűk rád ez a nadrág, mi a fenének vetted meg..? A barátom a rossz,…

Szapora-szapora, sok kicsi apró mozdulat, gyorsan-gyorsan, tömöm magam, még egy, még egy, férnie kell, a túlélésért harcolni kell, ide a magot, ide a paradicsomkarikát, az almahéjat, a szotyit, a kukoricát, mindent, gyorsan, meg sem rágom, betömöm, jöhetnek még rossz idők, mondjuk…

Amikor előredobta, hogy kifésülje, a földig leért a nagy hajzuhatag. Fél órát is birkózott vele, mire sikerült rendet tennie a renitens loboncban, amit mindig szigorú kontyba csavarva hordott - mert úgy volt praktikus. Gyönyörű, ápolt rengeteg, barnák, minden árnyalatban, de…

A kalitkában ülve fönn, az üvegfal mögött - annyira élesen rajzolóik ki a táj, anniyra hihetetlenül közel vannak a hegyek meg minden, a fényesen tündöklő napban, a hirtelen jött rekkenő melegben. Reggel még fázósan húztam magam össze, mikor kiléptem a kapun - harminc…

Már alig vártam - az a négy órácska is olyan lassan akart elmúlni, pedig máskor a teljes nap is úgy elpörög, hogy még éppen csak bekapcsoltam a gépet, aztán már ebéd és mehetünk is haza, vagy amerre látunk, mert repülnek a dolgos hétköznapok. És mostmár egyre kedélyesebben,…

Egyszer azt mondta, majd meglátom, hogy huszonnégy óra mennyire nem elég egy napban. Annyira kevés, annyira rövid, annyira nem fér bele semmi. Még fel sem keltünk, aztán máris ebédelni kell, aztán meg menni haza, vége a munkának, ma is hasznos tagjai voltunk a társadalomnak, és…

Tévéztem. Nagyot néztem. Az eredmény - kevés vagyok és pénz- és ötlettelen. Ültem, és áradt a képcsőből a nagy semmi. Meg kell borotválnom a hónaljam. Huszonnégy órán belül.Fogyassz! Vásárolj! Menj, nézz, próbáld ki, szagold meg, fogd meg, ülj rá, állj bele, bújj át…