plüss_Teknős

Sosemvolt lakótelepek kopott tízemeletesei között éltünk, nőttünk, mint a gomba, a cipőnk szakadt volt és piszkos és egy hétig jártunk ugyanabban a nadrágban, legalább a nadrágunk márkás volt, akinek a cipője is, na az volt a nagykirály, és azonnal anyázott, ha valaki a…

Kiscipőben, kis kabátban, lépdel a parkettán, durcás, látom az arcán, hogy ma sem lesz jó napja, de megkérdezi, kérek-e kávét, erre meg csak egy lehetséges válasz van. Mindig ugyanaz - és ezt minden reggel eljátszuk - igaz, nem fél éve, de az elmúlt két hónapban mindenképpen.…

Lilára húzott szemmel, szürke kardigánban állt, nézte, ahogy ülünk ott sorban, várta mindenki, hogy szólítsák, ő meg jártatta jartunk a szemét, álmosan, ahogy mi is. Olvastam éppen, belemerültem a könyvbe, megszoktam, hogy a félpercért másfél órát ülök itt, hát…

Majd lesz valahogy, ez viszi előre a világot, mert olyan nincs, hogy ne lenne sehogy, akkor meg majdcsak lesz valahogy. Majd leszünk is meg együtt is, meg veszünk is meg eszünk is, majd lesz kedvünk, majd lesz diplomám, majd lesz pénzem, majd lesz türelmem, majd nézem, majd látom, majd…

Hogy pislog, alig lát, issza halkan a kávét, nem néz a szemembe, nincs is talán miért. Annyira lassan telik a nap, és ehhez képest annyira nem történik semmi, és annyira jó lenne valahol, talán valaki másnak lenni, ahol nincsen tegnap és nem kell tervezni a holnapot, ahol…

Édes a delírium, az álmom - várom, és este és homályban, és nem látlak, csak érzem, ahogy nézed a semmit, ahogy keresi a szemed, hogy a mosolyom újra fókuszban legyen. Annyira minden ez a nagy, sötét semmi, csak hallgatok, és érzem, hogy itt vagy és szuszogsz, és szeretném…

Megint reggel, megint annyira hamar. Megint fordulok egyet, és kinyomom az ébresztőt. És közben tudom, hogy megint el fogok aludni, mint gyakorlatilag minden nap. Megint fordulok, magamra húzom a takaró egyik csücskét - mert bár embertelen meleg van már reggel, de a lelkemnek kell a…

Megsütött a nap. Olyan kedvetlen-üres-minek-keltünk-fel voltam, aztán most meg pirospozsgásan, bazsalyogva nézem a fényeket. Tegnap is annyit mentünk, mintha fizettek volna érte - le is csapott a friss levegő meg a mászkálás, nem voltunk se élők, se holtak, csak hazaestünk…

Mindig ugyanolyan. Felkelünk, és pihennénk, de megállni nem lehet, mert menni kell, mert hívnak-várnak, és bár hét nap egy hét, de akkor is mindig nemet kell mondani valakinek. És hívnak, és keresnek, és van, hogy látni is akarnak, de mennyivel többen tudják a számom akkor, ha kell…

És felvillanak a fények, és megrezdül a membrán, és dübörögni kezd minden, az épület, a pohár a kezemben, a tüdőm a mellkasomban - elborít a ragyogás, elolvadok a lézerek kereszttüzében. És elragad a basszus, csak a dübörgés van - elsodor a zene, árad a falakból, a…